A futball-láz már akkor elfogott bennünket.

S ehhez már nem volt elegendő az iskolai lehetőség.

Alig szabadultunk fel az iskolai foglalatosságokból, máris hajrá ki a Honvéd-térre, és sötét estig rúgtuk a labdát.

Így ment ez éveken át.

Sok jó futballista került ki közülünk a különböző helyi és fővárosi sportegyesületek számára.

Én is elég jó játékos voltam, jobb fedezetet játszottam, s a Kaposvári Testvériség csapatában a Bp.

Vasas ellen is játszottam.

Nagy Imre Viharos emberöltő című – sajnos egy ponton hirtelen megszakadt – önéletrajzi írásából idéztünk.

Ha a mártír–miniszterelnökről beszélünk, mindenki fel tud idézni pillanatképeket az ’56-os eseményekről, a koncepciós perről, az utolsó szó jogán elmondott beszédről vagy az újratemetésről – de általában kevesebb szó esik magáról az emberről.

Aki például focizott.

És birkózott.

Azt is mondják, gazdag növény- és rovargyűjteménye volt.

De hogy állt például az istenhit kérdésével?

Mi állt a szokatlan cvikkeres imázs mögött?

Hogy ismerte meg majdani feleségét; milyen nagypapa volt?

Történetünk a jelenben, a Nagy Imre emlékházban kezdődik – és ugyanabban az épületben ér véget, csak 1956-ban. 10 fotó A megidézett hiány – a Nagy Imre emlékház Nagy Imre egykori (1949–1956 közötti) otthonában, az Orsó utcai Bauhaus-villaépületben ma az egykori miniszterelnök életútját és a forradalom eseményeit bemutató emlékház működik – interaktív kiállítással.

Katona Csaba történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kommunikációs referense, a Nagy Imre Alapítvány kurátora és Fodor Fanni történész–muzeológus, az emlékház munkatársa a mártír–miniszterelnök egykori személyes tárgyait bemutatva osztotta meg velünk a politikus életének kevésbé ismert részleteit.

Nagy Imrét a halálos ítélet mellett teljes vagyonelkobzással sújtották; a bútorokat és értéktárgyakat akkoriban szinte teljesen széthordták a házból.

Amikor a miniszterelnök és családja a jugoszláv követségre menekült és elhagyták az épületet, nem is gondoltak bele, hogy soha többet nem térhetnek oda vissza.

A kivégzés után, amikor Romániából hazahozták a hozzátartozókat, az özvegy, Égető Mária és lányuk, Nagy Erzsébet egyszer vissza tudott menni a házba, de akkor is csak a személyes holmikat – amit két kézzel össze tudtak szedni – menekítették ki, meséli Fodor Fanni.

Az emlékház gyűjteményének koncepcióját kidolgozó ifjabb Rajk Lászlónak tehát abból kellett kiindulnia, hogy nagyon kevés eredeti tárgy maradt.

The post „Az egyetlen emberarcú kommunista volt” – Nagy Imre személyes tárgyai között értettünk meg többet ’56-ból first appeared on 24.hu .