Az 1660-as években London volt az Angol Királyság fővárosa és egyben legnagyobb városa, de Nyugat-Európában is kiemelt helyet foglalt el jelentőségét és népességszámát tekintve.

Lakosságszáma mintegy 300-400 ezer fő között mozgott.

Ugyanakkor a korabeli utazók kihangsúlyozták London „szegényes” voltát például Párizshoz viszonyítva: „Házak fából készült, északias és mesterkéletlen tömörülése.” Ez utóbbi jelző leginkább a várostervezés teljes hiányát foglalta magában, a lakóházak „gombamód” szaporodtak.

A város belseje túlzsúfolttá vált, melyhez jelentős mértékben hozzájárult az a tény is, hogy még a római időkből származó városfalak között építkeztek.

A zsúfoltság és a nem megfelelő higiénia miatt időnként súlyos járványok ütötték fel a fejüket, így például a tűzvészt közvetlenül megelőzően az 1665. évi pestis, melynek London lakosságának mintegy negyede áldozatául esett.

Egy kemencéből indult A zsúfolt városban már a középkor folyamán is fordultak elő tűzvészek.

A 13. századot követően egy hosszabb szünet után, 1633-ban gyulladt meg ismét a város, ez azonban jóval kisebb károkat okozott, mint a későbbi tűzvész.

Bár a fa építőanyag és a zsúpfedelek használatát hosszú időn keresztül tiltották, a szegényebb társadalmi rétegek kényszerűségből ezt használták lakóházaik felépítéséhez.

Tégla- és kőházakat csak a gazdagok, nemesek és kereskedők engedhettek meg maguknak, akik rendszerint a városközpontban építkeztek.

A város tűzvédelmi szempontból is katasztrofális helyzetben volt: a kigyulladt városból való menekülést jelentős mértékben nehezítették a városfalak, melyek mindössze nyolc kijutási pontot hagytak a lakók számára.

A hatékony tűzoltást akadályozták a keskeny utcák, a tűzoltásban pedig fontos szerepe lett volna a városon keresztülfolyó Temzének, azonban a folyóparton a legszegényebbek építették fel viskóikat, melyek elsőként kaptak lángra, ez pedig a folyópartra való lejutást gátolta: a helyszín tele volt „öreg papírviskókkal és a leginkább éghető anyagokkal, mint a szurok, kátrány, kender, gyanta és len, amiket mind a környéken tároltak”.

London helyzetét tovább bonyolította, hogy a városvezetés és az uralkodó kifejezetten ellenséges viszonyban voltak egymással.

Az angol polgári forradalom idején London a köztársasági eszme egyik bástyája volt, emiatt a városvezetés a tűzvész alatt visszautasította a király és az angol hadsereg segítségét.

Károly angol király erőszakkal átvette az irányítást a polgármestertől, a tűzvész már visszafordíthatatlanul tombolt. 1666. szeptember 2-án éjfél után tűz ütött ki egy helyi pék, Thomas Farriner helyiségében, a Pudding Lane-en, Thomas és családja ugyanis nem vették észre, hogy az egyik kemencét nem oltották el megfelelően, így az továbbra is parázslott.

A tűz az alsó szinten terjedt szét, a pék családjával együtt az emeleten rekedt, és egy vakmerő mutatvánnyal kellett beugraniuk a szomszéd ház ablakán.

Az egyik szolgálólány ezt nem merte megkísérelni és hátramaradt: ő lett a tűzvész első áldozata.

Farriner és családja túlélték a tűzvészt, és később újraépítették a pékséget.

Októberben Farriner aláírt egy petíciót, melyben hamisan vádoltak meg egy francia lakost, Robert Hubertet a tűz szándékos elindításával.

Hubertet egy koncepciós eljárásban halálra ítélték és kivégezték.

Hulton Archive / Getty Images Wenceslas Hollar által készített térkép London városáról, amelyen a Temze északi oldalán látható világos terület jelzi a 1666-os londoni nagy tűzvész által elpusztított részt.

Tűzviharrá növekedett Mikor a tűzoltók kiértek, már a környező épületek is lángokban álltak.

Arra a megállapításra jutottak, hogy a tűzvész megfékezésére több épületet is le kellene rombolni, ehhez azonban a tulajdonosok nem járultak hozzá.

Felkeresték a londoni főpolgármestert is, aki engedélyt adhatott volna az épületek lerombolására, ő azonban nem vállalta az érintettekkel való konfrontációt, és a következő bölcs megállapítást tette: „Ugyan!

Egy nő is el tudná oltani!” A városvezetés határozatlanságának köszönhetően másnap reggelre már mintegy 300 épület állt lángokban.

Egy szemtanú szerint: mindenki azon fáradozott, hogy összecsomagolja ingóságait és a folyóba dobja, vagy a közeli uszályokra rakja; szegény emberek addig próbáltak házaikban maradni, amíg a lángok már éppenhogy el nem érték őket, majd gyorsan a csónakokhoz szaladtak, vagy lépcsőközről lépcsőközre kúsztak a vízparton.

Samuel Pepys későbbi parlamenti képviselő, naplóíró személyesen utazott a királyhoz: „ahol emberek jöttek hozzám, és én elmeséltem nekik a látottakat, megrémítve ezzel őket, és a Király fülébe is eljutottak a történtek.

Így behívtak hozzá, és én elmondtam a Királynak és York hercegének, hogy mit láttam, és ha Őfelsége nem parancsolja meg a házak lerombolását, semmi nem állítja meg a tüzet.

Mindketten igen zaklatottnak tűntek, és a Király azt parancsolta nekem, hogy menjek a Lord Mayorhoz, és parancsoljam meg neki, hogy egyik házat se kíméljék, hanem mindet döntsék le, mielőtt elérné őket a tűz.” A király javasolta, hogy a királyi testőrséget is vessék be a tűzoltásnál, de a főpolgármester erről hallani sem akart.

A tűz így vasárnap estére tűzviharrá vált: „A tűz mindenhol égett és az embereken olyan döbbenet lett úrrá, nem tudom, hogy reménytelenség vagy végzet miatt, a kezdetektől fogva alig próbálta valaki eloltani a lángokat, ezért semmi mást nem lehetett hallani vagy látni, mint kiabálást és siránkozást, mindenki őrült módjára szaladgált, még csak meg sem próbálva megmenteni értékeiket, oly furcsa döbbenet uralkodott el mindenkin.” A tűzvész súlyos társadalmi problémákra is rávilágított: elterjedt a pletyka, mely szerint a pusztításért az akkori 50 ezer holland és francia bevándorló felelős, így zavargások törtek ki, és külföldieket lincseltek meg a városban.

A zavargást csak a királyi testőrségnek sikerült megfékeznie.

Mérhetetlen pusztítás A négy napig tomboló tűzvész mérhetetlen károkat okozott.

Több mint tízezer épület vált a lángok martalékává, 87 plébániatemplom, a Royal Exchange, egy börtön, a postahivatal, de a város három kapuja is megsemmisült.

Az anyagi kár mértékét legalább 10 millió fontra becsülték.

A halálos áldozatok pontos számát sosem rögzítették.

A hivatalos jelentések mindössze hat lakos haláláról tesznek említést, a valódi szám azonban több százra vagy akár több ezerre rúghatott.

Tovább növelte a halottak számát az ideiglenesen kialakított menekülttáborokban uralkodó áldatlan helyzet: a hideg őszi időjárás következtében többen megfagytak vagy különféle járványos megbetegedéseknek estek áldozatul.

A tűzvész által előidézett válság a társadalom több frusztrációját is felszínre hozta.

Ennek legjobb példája a már említett francia órásmester, Robert Hubert elítélése volt.

Hubert mentálisan sérült volt, így készséggel bevallott minden vádat, melyet a szájába adtak.

Beismerte, hogy maga a római pápa bérelte fel London felégetésére, a vádat a bíróság megalapozottnak látta, így Hubertet felakasztották.

Csak kivégzése után derült ki, hogy valójában a tűzvész kezdete után érkezett Londonba.

Az ügy jól érzékeltette a londoniak xenofóbiáját és katolikusellenességét, melyhez a katolikusbarát Károllyal szembeni antipátia is hozzájárult. (Maga Károly ugyan az anglikán egyház híve volt, de egész életében szimpatizált a katolicizmussal, és halálos ágyán felvette a katolikus hitet.) Hulton Archive / Getty Images Menekülés a londoni nagy tűzvész elől, 1666.

Paradox módon azonban a tűzvésznek volt pozitív hozadéka is: soha többé nem fordult elő Londonban pestisjárvány, vélhetően azért, mert a tűz végzett a betegséget terjesztő patkányok és bolhák jelentős részével.

A város újjáépítése pedig lehetőséget adott egy modernebb városkép kialakítására.

A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.

A legfrissebb történelmi cikkek a History magazintól: Brutális ostrommal foglalták el az angol parlament hívei a királypártiak várát Nagy botrányt kavart Faludy György első kötete Kleopátra tényleg szamártejben fürdött?

Több mint 20 ezer magyar zsidót mészároltak le Kamenyec-Podolszkijban Így pusztult el az ókor egyik csodája The post Egy mentálisan sérült franciát felakasztottak a londoni tűzvész miatt first appeared on 24.hu .