Melia nevét a magyar olvasók leginkább Deutsch Tamás miatt ismerhetik, akkor az Obama-kormány külügyi helyettes államtitkára volt.

Melia az amerikai demokráciatámogató NDI-tól és a Freedom House-tól jutott el a külügyminisztériumig és a USAID-ig, majd a szenátusi külügyi bizottság demokrata stábjába, ma a Free Russia Foundation igazgatótanácsának elnöke.

A Budapest Forum vendégeként a CEU-n interjúztunk vele.

Pályafutása több ponton is összefonódott Magyarországgal, és a közelmúlt két talán legfontosabb magyarországi választásán is jelen volt.

Mi volt a legnagyobb különbség 1990 és 2026 között?

Elvégre mindkét esetben rendszerváltásról beszélnek, de valójában igen kevés a valódi párhuzam.

Igen, ma a modern Magyarország második demokratikus átmenetét éljük, ami visszhangozza az 1990-eset.

Bizonyos szempontból hasonlónak tűnik, más szempontból viszont nagyon más. 1989–90-ben az egész régió, az egész kommunista Európa szétesett.

Magyarország ebben az időszakban azért érdekes, mert itt zajlott a régió leginkább konszenzusos, tárgyalásos átmenete: a kerekasztal-tárgyalások és minden, ami ezzel járt.

Most nem voltak tárgyalások.

Közben a régió volt kommunista országai eltérő irányokba mentek, és a demokratikus teljesítményük is eltérően alakult.

Magyarország kezdetben osztályelső volt: itt volt a legrendezettebb átmenet a politikai demokráciára és a demokratikus kapitalizmusra.

Utána viszont az Orbán-kormány azt hitte, úgy rendezte be a rendszert, hogy nem veszíthet: a média és a civil társadalom feletti ellenőrzéssel, a választási bizottság feletti ellenőrzéssel, és azzal, hogy minden választás előtt megváltoztatták a szabályokat, hogy mindig magukat hozzák előnybe.

Amire az Orbán-kormány viszont, úgy tűnik, nem számított, az az egységes ellenzék volt, amely bináris választás elé állította az embereket.

A korábbi választások megosztott ellenzéke eltűnt, és az újonnan alakult Tisza párt került előtérbe, világos alternatívát kínálva Orbánnal szemben, egy egyszerű, a korrupcióról szóló üzenettel.

Szerintem ez felülírta a rendszert, amelyet a tisztességes választás ellen építettek ki.

Tehát nagyon más, mint az 1990-es átmenet, bár abban hasonló, hogy most is esély van arra, hogy a magyar kormány és társadalom újraindítsa a demokratikus pályát.

Nem tudom, hogy emlékszik-e rá, de 1989-90-ben még optimista volt a hangulat az országban.

Gondolta volna, hogy alig néhány évtized múlva a demokrácia Magyarországon ismét veszélybe kerülhet?

Két megjegyzés ehhez.

Az egyik, hogy a magyarok mindig is a régió legkomorabb és legpesszimistább népei közé tartoztak, még akkor is, amikor objektíven jobban teljesítettek a szomszédaiknál gazdaságilag és a politikai stabilitás szempontjából.

Szóval a lelkesedés és az optimizmus Magyarországon viszonylagos dolog.

Ezzel együtt: nem tartottunk ettől, mert Magyarország jól állt.

Mi, a Nemzeti Demokratikus Intézetnél (National Democratic Institute), többek között tapasztalatokat osztottunk meg országhatárokon át, horizontálisan.

Olyan átmeneti országok szakértőit hoztuk el kelet-európai országokba, amelyek már korábban átestek ezen a folyamaton, például a Fülöp-szigetekről vagy Chiléből. 1990 után pedig magyar, cseh, bolgár és román politikusokat és civil vezetőket vittünk a Közel-Keletre, Afrikába és máshová, hogy beszéljenek a sikeres itteni átmenetről.

Úgyhogy erre nem számítottam.

És Orbán az átmenet egyik demokratikus hőse volt, nem igaz?

Az első két ciklusban egy kis, liberális, nyugatorientált párt vezetője volt, majd összehozott egy jobbközép koalíciót, és 1998-ban megnyerte a választást.

Ebben az időszakban már konzervatívabb volt ugyan, mint korábban, de atlantista volt, elkötelezett a nyugati integráció mellett: Magyarország ekkor csatlakozott a NATO-hoz, nem sokkal később az EU-hoz.

Tehát Magyarország pályája a demokrácia megszilárdulása felé mutatott, amíg két dolog nem történt.

Az egyik a 2008–2009-es globális pénzügyi válság gazdasági zűrzavara.

A másik, hogy Orbán ölébe hullott egy politikai ajándék: a híres felvétel, amelyen Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy hazudott az embereknek a gazdaságról.

Így Orbán 2010-ben elsöprően, kétharmaddal nyerte meg a választást, és elkezdődött az alkotmány, a sarkalatos törvények és más dolgok megváltoztatásának sora, tárgyalások és konszenzus nélkül. 2010 után kezdett itt minden kisiklani.

Ekkor ön már az Obama-kormányzatnak dolgozott.

Emlékszik, mi volt az első vészjelzés Magyarországról, hogy ez több lehet egy egyszerű kormányváltásnál? ]]>