Miután Gajdos László élő környezetért felelős miniszter bejelentette , hogy az Európai Unió többi tagállamához képest sok éves késéssel végre Magyarország is maga mögött hagyja a kémiai szúnyoggyérítést , és átállnak a biológiai irtásra, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontjának (ÖK) munkatársai terepi vizsgálattal igazolták, mennyire ártalmas a földi, kémiai megoldás.

A közlemény szerint először végeztek hazánkban kontrollált terepi vizsgálatot arról, hogy a földi szúnyoggyérítés a csípőszúnyogok mellett milyen hatással van más repülő rovarokra – noha korábban a 24.hu is beszámolt róla, hogy voltak látványos demonstrációk erre vonatkozóan.

A HUN-REN ÖK kutatóinak eredményei szerint a kezelés rövid távon átlagosan közel felére csökkentette a szúnyogok számát, ugyanakkor jelentős mértékben érintette a nem célzott állatokat is, köztük a beporzó rovarokat.

A vizsgálat a földi ULV (ultra low volume) módszerre terjedt ki.

Ennél a technológiánál nagyon kis mennyiségű rovarirtó szert (Deltametrin) rendkívül finom, ködszerű cseppek formájában juttatnak a levegőbe.

A gyérítést rendszerint napnyugta után vagy hajnalban végzik, amikor a szúnyogok a legaktívabbak.

A kutatás különlegessége, hogy külön mérte a beavatkozás hatékonyságát az őshonos és az inváziós – például az ázsiai tigrisszúnyog és a koreai szúnyog – fajok esetében.

Ez azért fontos, mert a korábbi feltételezések szerint az inváziós fajok kevésbé érzékenyek a hagyományos kémiai kezelésekre.

Ezek a fajok ugyanis inkább nappal aktívabbak, kisebb területen mozognak, és gyakran védettebb, emberközeli környezetben – sűrű növényzetben, udvarokban, épületek körül – tartózkodnak, ezért az irtószerek is várhatóan kevésbé hatnak rájuk.

A vizsgálat eredményei azonban kimutatták, hogy az inváziós és az őshonos fajok egyedszáma rövid távon hasonló mértékben csökkent a kezelések után.

Ez arra utal, hogy a jelenlegi földi ULV-eljárás az inváziós szúnyogokra is hat, a hatás nem különíthető el attól, amit az őshonos fajok esetében mértek.

Van hatása, de nagyobb a kár A kutatók megállapították, hogy a kezelt területeken a szúnyogok egyedszáma átlagosan mintegy 45 százalékkal csökkent, a hatékonyság ugyanakkor korántsem volt egységes: egyes helyeken erős, máshol alig kimutatható hatás jelentkezett.

A kezelések eredményességét a helyi környezeti tényezők – például a szélviszonyok és a kiinduló szúnyogegyedszám – is befolyásolták.

A vizsgálat másik fontos megállapítása, hogy a földi ULV-kezelések nem szelektívek.

A sátorszerű Malaise-csapdákkal gyűjtött minták alapján a szúnyogok mellett más repülő rovarok egyedszáma is jelentősen visszaesett a kezelt területeken.

A csökkenés különösen a kisebb és közepes méretű rovarcsoportoknál volt erős, és a beporzók – köztük zengőlegyek, méhek és lepkék – is érintettek voltak.

Garamszegi László Zsolt , a HUN-REN ÖK főigazgatója a közleményben kifejtette: az ULV-alapú gyérítés ökológiai kihívást jelent, mert miközben rövid távon csökkenti a szúnyogok számát, hasonló mértékű károkat okoz a repülőrovar-közösségekben is.

A főigazgató szerint a jelenlegi gyakorlat átgondolása szükséges, és a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az integrált szúnyoggyérítésre, különösen a biológiai védekezésre és a tenyészőhelyek felszámolására.

Kapcsolódó Gajdos László bejelentette: véget vetnek a kockázatos és elavult kémiai szúnyoggyérítésnek Míg Nyugat-Európában 98 százalékban biológiai irtás zajlott, itthon ez az arány majdnem fordított volt.

Ez most megváltozik.

The post A HUN-REN kutatói bemutatták, mennyire káros a beporzókra a kémiai szúnyogirtás first appeared on 24.hu .