Az újságírásban az is jó, hogy az emberből minden rutin ellenére ki-kibukik az úgynevezett ámuló kisgyerek.

Amikor ez megtörténik, az mindig nagy pillanat.

Főleg, ha olyan hír utolsó mondatában történik meg, ami arról szól, hogy egy macedón férfi négy darab, porheroinból, koffeinből és Paracetamolból préselt téglát kötözött a derekára, majd úgy vélte, célszerű felszállnia egy Koszovóból Ausztriába tartó menetrend szerinti buszra.

Nem volt célszerű, Magyarországon elkapták, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a pókerarcot kívánó bevetés előtt bekokainozott.

A Telex szerzője mindezt a létező legszikárabban, az ügyészségi közleményt idézve adja elő , míg el nem érünk a záró bekezdéshez, ami a „mi lesz most?” kérdésre válaszol: „A férfi elfogása óta letartóztatásban van, az ügyészség jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettével vádolja.

Vele szemben fegyházbüntetés kiszabását, valamint az ország területéről kiutasítását indítványozza.” De ez még korántsem minden, hiszen a legvégén kiderül, hogy „emellett a lefoglalt kábítószert is elkoboznák tőle”.

Ha azt hinnéd, hogy itt a vége, tévedsz, ezután jön ugyanis a Félmondatok Félmondata, a Tökéletes Zárlat: „tehát azt nem viheti majd haza”.

A mi napunk máris szebb lett ettől, remélem, az olvasóké is, a macedónnal pedig mélyen együttérzünk. ]]>