1964 és 1987 között a rendszernek sikerült elérnie, hogy a püspökké kinevezett 52 papból (címzetes püspök, segédpüspök, egyházmegyés püspök, érsek) 35-öt az állambiztonsági szolgálat ügynökeiként juttattak a püspöki székbe.

A református egyházon belül 1958-ból egy, 1978-ból kettő, 1988-ból mind a négy püspök hálózati munkája fennmaradt.

A két evangélikus püspök közül 1958-ból az egyik, 1968-tól kezdve mindkettő hálózati tevékenysége dokumentálható.

Ezek idézetek: a két protestáns egyházról Vörös Géza, az ÁBTL kutatója nyilatkozta ezt még régen .

A katolikusokról Adriányi Gábor egyháztörténész tanulmányát idézem, amely Tabajdi Gábor történész listájára hivatkozik.

Ezen név szerint fel van sorolva, hogy az adott évben szentelt elöljárók közül ki volt érintett (a nevek ismétlődései az előléptetések miatt vannak). 1964-ben az öt kinevezettből három: Bánk József, Brezanóczy Pál, Ijjas József; 1969-ben tíz kinevezettből hat: Bánk, Brezanóczy, Ijjas, Kisberk Imre, Kacziba József, Zemplén György; 1972-ben négy kinevezettből három: Fábián Árpád, Kádár László, Klempa Sándor; 1974-ben négy kinevezettből kettő: Kádár, Kisberk; 1975-ben a kinevezett tízből hét: Fábián, Kacziba, Kádár, Keresztes Szilárd, Pataky Kornél, Pálos Iván, Timkó Imre; 1978-ban a három kinevezettből kettő: Kádár, Paskai László; 1979-ben négy kinevezettből három: Bagi István, Paskai, Szakos Gyula; 1981-ben négy kinevezettből három: Dankó László, Konkoly István, Seregély István; 1982-ben öt kinevezettből három: Paskai, Póka György, Szakos Gyula; 1987-ben három kinevezettből mindhárom: Dankó, Paskai, Seregély.

Tabajdi könyve ( A III/III. krónikája ) 2013-as, és számos más kutatás is vizsgálta az állambiztonság és az egyházi vezetők kapcsolatát.

Mégis, most megint sokan csodálkoznak rá egy-egy felbukkanó névre.

Ez is azt jelzi, hogy társadalmi szinten még mindig kibeszéletlen ez a téma, illetve hogy gyorsan felejtünk.

Csak húsz év múlva ne ez a dal legyen Ezt a kört ugyanis már többször lefutottuk. 2005-ben például megjelent egy nem hitelesített, 219 nevet tartalmazó lista állítólagos ügynökökről, amely külön felsorolta az egyházi vezetőket.

Erre a listán szereplők többsége úgy reagált, hogy ő nem közszereplő, ezért érintettségük nem nyilvános, az egyházi vezetők ezért cserébe a pereskedést is vállalták.

Veres András, aki sokáig volt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, de 2005-ben még a titkára volt, akkor azt mondta : „a paptársak körében nem volt ismeretlen, hogy kik lehetnek azok, akik valami oknál fogva elbuktak ez alatt a nehéz tehertétel alatt és hajlandók voltak az együttműködésre”.

Veres feltette a kérdést: „Miért kellene olyan szerencsétlen sorsú embereknek a listáját nyilvánosságra hozni, akik áldozatai lettek annak a rendszernek, míg akik működtették azt az embertelen rendszert, azoknak a neve rejtve maradhat?” Az akkor készülő törvényről azt mondta, hogy ezt az egész tényfeltárást már nem lehet hitelesen végrehajtani. „Nem voltam ügynök, nem köteleztem el magam senkinek, mindig a lelkészi esküm szerint végeztem a munkámat” – jelentette ki Kocsis Elemér nyugalmazott református püspök, akinek neve szerepelt az ügynöklistán. „Szellemtelen a lista, amely egyszerűen lemásolja a korábbi püspökök névsorát” – tette hozzá a Magyarországi Református Egyház zsinatának egykori lelkészi elnöke.

Ő 2009-ben elhunyt, így már nem tudjuk megkérdezni tőle, hogy akkor ez mi: Az evangélikus egyház tényfeltáró bizottságot hozott létre a 2005-ös sokk hatására, amely húsz éve kutat és publikál a témában.

Erről azonban a mai napig nincs konszenzus, Szemerei János elnök-püspök most megjelent jegyzete például úgy fogalmaz: „Töredelmesen bevallom, hogy az egyházi ügynöktörténetek feltárását támogattam, de a széles nyilvánosság elé tárását, a Háló kötetek megjelentetését és terjesztését én nem tartottam jó ötletnek.

Részben személyiségi jogi okok miatt.

Egyrészt az első kötetekben szereplők akkor már nem éltek, és nem lehetett őket megkérdezni.

Másrészt a szabad világból a diktatúrába visszanézve nem látjuk már az egykori kényszerpályákat, ezért fals következtetésekre juthatunk.

Harmadrészt mások szégyenének a nyilvánossá tételét is problémásnak tartottam.” Mit mondanak most?

A református egyház vezetője, Steinbach József így kezdi : „Kinyíltak az ügynökakták, és a múlt fojtogató árnyéka néz szembe egyen-egyenként velünk.

Só került a sebekbe, de a fájdalom után talán végleg behegedhetnek.

A gyógyuláshoz vezető egyedüli út - a megbocsátásé - sokaknak mégsem lesz könnyű.” Emlékeztet a rendszer szörnyűségeire, amely „még Isten és ember közé is igyekezett beférkőzni, a gonosz pedig megpróbálta azokat is, akiket Isten az ő, és nem világi hatalmak szolgálatára hívott el.” Most „azok szívéről, akik nevét eddig rejtették az akták, talán lekerül évtizedes titkuk mázsás súlya, de közben hatalmas terhet kell elhordozniuk.

Az igazság felszabadító, mégis megnyomorító lehet.” Steinbach arra biztat, hogy ne csak az embert lássuk, hanem a rendszert is: „minden név mögött egyéni történet, sorstragédia és bizony néha nehezen magyarázható, a másnak szolgalelkűen ártani akaró szándék is meghúzódik.” A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia testületi megnyilatkozása a kommunizmus elleni közdelem ikonját, II.

János Pált idézi, aki sokat beszélt az emlékezet megtisztításáról, a múlt sebeinek feldolgozásáról és gyógyításáról. „Ebbe az irányba tett lépés lehet az ügynökakták nyilvánosságra hozatala, ha nem leegyszerűsítő megállapításokhoz vezet, és nem egyes személyek tönkretétele a célja.” Hangsúlyozzák, hogy az egyházak voltak a diktatúra kiemelt célpontjai, amelynek kiépítése során „több mint 100 papot és szerzetest öltek meg, és mintegy 2000 került börtönbe vagy kényszerlakhelyre.

A szerzetesrendek nagy részének működését betiltották, kb. 11500 szerzetest tettek az utcára, az egyházi alapítású közösséget, ifjúsági mozgalmakat, kulturális egyesületeket betiltották, az egyházi iskolák nagy részét államosították.” A református vezetéshez hasonlóan nem térnek ki arra, hogyan dolgozták fel a papjaik és püspökeik összejátszását a hatalommal, de elismerik, hogy történt ilyen, és bocsánatot is kérnek.

Papjaik között voltak „olyanok, akik valóban együttműködtek a pártállammal, és a közösség tagjairól és másokról bizalmas információkat juttattak el a számára.

Az ő nevükben kérjük az áldozatok és hozzátartozóik bocsánatát.

Voltak azonban olyanok is, akiket megkínoztak vagy megzsaroltak.

Voltak olyanok, akik semmitmondó jelentéseket készítettek.

És vannak a listában szereplő nevek között olyanok is, akiket csak megpróbáltak beszervezni, ők azonban nemet mondtak, de 6-os karton őróluk is készült.

Ráadásul az iratok egy részét megsemmisítették, így a megmaradt iratanyag nem ad teljes képet a számunkra.” Rejtvényfejtés Ungváry Krisztián történész egy múlt heti videójában három ma is élő katolikus püspök 6-os kartonjait hasonlította össze, pont azért, hogy az iratanyag fent jelzett töredékes értelmezhetőségét bemutassa.

De azt is hangsúlyozta, hogy ez nem azt jelenti, hogy semmit nem tudunk állítani róluk.

Beer Miklós nyugalmazott püspök, Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát és Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök történetében közös, hogy mindhármukról állítottak ki 6-os kartont, de nem írtak jelentéseket, sőt mindhárman tagadják, hogy együttműködtek volna az állambiztonsággal.

Mindhármukat a rendszer utolsó két évében próbálták beszervezni, tehát sokat ártani nem is tudtak volna, de Ungváry a szándékot sem feltételezi róluk.

A történész szerint ugyanakkor tíz szempont is arra utal, hogy Kiss-Rigó történetében több a nyugatalanító mozzanat.

Ilyen például, hogy két püspöktársával ellentétben mélyen hallgatott még a közvetlen környezete előtt is arról, hogy megkörnyékezték.

Kiss-Rigó kartonját egy ponton átminősítették „különösen fontos, titkos” anyaggá, amely a rendszeren belüli védelmet szolgálhatta.

Fedőneve személyre szabott, az adatlapján a személyes véleménynyilvánítást igénylő kérdések ki vannak töltve és így tovább, Ungváry még sorolja. 2009-ben Ungváryt egymillió forint megfizetésére ítélte a bíróság Kiss-Rigó jóhírnevének megsértése miatt, aki anno felháborodottan nyilatkozta, hogy „az utóbbi húsz évben senki nem nyert pert az egykori ügynökökkel szemben, illetve nem fordult elő, hogy ha valaki bárkivel szemben ügynökvádat fogalmazott meg, ne ítélték volna el ezért”.

Kiss-Rigó nem nagyon beszél erről az egészről, egy letiltott Magyar Hang-interjúban a kérdésre elkenős választ adott: „Ez a téma zavarkeltésre jó.

Ott lehet érdekes, ahol valamilyen ideológiai céllal használnák fel az információkat.

Számomra az ügynökmúlt sosem volt kérdés.

Egyébként pedig nem hinném, hogy a hívőket különösebben érdekelné az ügynökkérdés.

De arra büszkék vagyunk, hogy az egyház hivatalos személyei közül kevesebben voltak érintettek, mint más szervezetekben.” Ungváry az elmúlt hónapokban Beerrel és Várszegivel is készített hosszabb interjúkat, ha tovább akarunk gondolkodni ezeken a kérdéseken, ezek jó alapanyagok – emberközeli történetek a diktatúra és az egyházak mindennapjairól. ]]>