Önmagában már a telefon birtoklása is felelős lehet a gyerekek alacsonyabb szövegértési eredményeiért, írja a Behavioral Sciences tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány . „Azt találtuk, hogy nincs olyan életkor, amikor egy gyermeknek adott telefon jobb vagy rosszabb lenne a szövegértés szempontjából, tehát önmagában az számít, hogy van-e telefonja” – mondta a Phys.org -nak Patricia Greenfield, a tanulmány vezető szerzője és a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles, UCLA) pszichológia professzora.

A kutatók harmadik és hatodik osztályos gyerekek szövegértési eredményeit elemezték, annak figyelembevételével, hogy a tanulók rendelkeztek-e telefonnal.

A kulturálisan és nyelvileg sokszínű Antelope Valley állami iskoláiba és a Los Angeles megyei kopt egyházi iskolákba járó gyerekek csoporjában végezték el a vizsgálatokat: a gyerekeknek rövid szövegrészleteket kellett elolvasniuk, miközben néhány gyereknél volt telefon az iskolában, míg a társaiknál nem.

Ezután a gyerekek beszámoltak arról, hogy a szövegrészből mit értettek meg, illetve egy kérdőívet is kitöltöttek a mobiltelefon használati szokásaikról.

A kutatók jelentős statisztikai összefüggést találtak aközött, hogy egy gyereknek volt mobiltelefonja, és kevésbé sikeresen teljesített a szövegértési feladatban, mint azok a tanulók, akik nem rendelkeztek az eszközzel.

Ugyanakkor a nem angol anyanyelvű gyerekeknek még a javára is válhat a rendszeres telefonhasználat: a kutatók szerint azok a gyerekek, akik otthon nem beszéltek angolul és saját telefonnal rendelkeztek, annál jobb eredményt értek el a szövegértésben, minél korábban kezdték el a telefon üzenetküldő funkcióit használni.

Greenfield elmondta, hogy „valójában amikor az arab vagy spanyol anyanyelvű otthonokból származó diákok második vagy harmadik osztályban kezdték el használni az üzenetküldést, hatodik osztályra a szövegértési eredményeik hasonlóak voltak azokéhoz a társaikéhoz, akiknek továbbra sem volt telefonjuk.” ]]>