Parlamenti választásokat tartanak Szerbiában vasárnap.

Lázár Tibor festőművész a majd’ két éve tiltakozó egyetemisták listáján indul.

Meglátogattuk és megkérdeztük, hogy miért mondott igent a felkérésre.

Videóinterjú.

Kizárólag tüntetéseken találkoztam Lázár Tiborral és feleségével, Anikóval.

Újvidéken szólítottak meg, hallották, hogy magyarul beszélünk (Pápai Gergővel forgattunk a hidak lezárásáról).

Aztán Belgrádban is találkoztunk, meg Szabadkán, Újvidéken, és így tovább, és így tovább.

Mindig valamilyen tiltakozáson, tüntetésen.

Aztán az egyetemisták listáján is felbukkant, a hetvenkettedik helyen.

Felkerestük zentai műtermében és otthonában, hogy megnézzük és megértsük, hogyan lesz egy elégedetlen civilből politikus és képviselőjelölt.

Sok kérdésünk volt, sokat beszélgettünk, nem lett rövid.

Másfél éve követjük a tiltakozását Több, mint másfél éve követem a szerbiai és a vajdasági tiltakozásokat: a zentai képzőművész és felesége ott voltak mindig.

Többedmagukkal filmjeink visszatérő szereplői lettek, velük beszélgetve próbáltam megérteni, milyen érzelmi hullámvasúton száguldanak a belgrádi rezsim dühös, kitartó és elkeseredett ellenfelei.

Tüntető egyetemistákkal Újvidék felé: a remény hangadói Szerbiában vasárnap parlamenti választások lesznek, természetesen sorsdöntő választások.

Másmilyenek nem is lehetnek.

A szerb politikai hajója a négy évtizede tartó politikai viharban hányódik, a vitorlák cafatokban, a horgony rég elveszett, a legénységről meg inkább ne is mondjunk semmit.

Rendőrattak és könnygáz fogadta az előrehozott választásokért tüntetőket Régóta járok, változó intenzitással, a mindenféle szerbiai tüntetésekre.

Szerbiában a vajdasági kommunisták ellen, aztán a szerb kommunisták ellen, az albánok, a horvátok, a szlovének ellen.

A világ ellen.

A Pride miatt és a Pride ellen.

Aztán volt Pride is.

A leggyakrabban persze a szörnyű kormányaik ellen tüntettek.

Nem csoda; a szerb politika lényege az átbaszás, mondta egyszer a tapasztalt, a párt- és intellektuális harcokban edzett belgrádi ismerősöm.

Az elégedetlenség rendszerint hangos és az utcán hömpölyög.

Például a választási csalások miatt.

A tervezett lítiumbánya miatt.

Az ellenzéki politikus súlyos bántalmazása miatt.

Vagy azért, mert egy éjszaka a maszkok mögé bújt verőemberek segítségével ledózeroltak egy belgrádi városrészt, hogy a helyén felépülhessen az ottani eszement mini Dubaj.

Persze, hogy a Covid-járvány idején is voltak tüntetések.

Európát vádolja, ügyészeket fenyeget és államcsínyt emleget a szerb elnök Tüntettek Vučić beiktatásán is, jöttek a szurkolók köréből toborzott szakemberek, és megverték a tiltakozókat és néhány újságírót is.

Közöttük volt az is, akit később avval vádoltak, hogy ellenfeleit ipari húsdarálóval tüntette el.

Az utcai jelenlét annyira a politika része, hogy a kormányhoz hű erők se hagyhatják ki, léteznek a tüntetetők ellen tüntetők, ők Belgrád belvárosában, az elnöki palota körül is táboroznak, ha kell.

Aki nem érti, gondoljon a Békemenetre.

Annyi tüntetés volt, hogy a kormányok talán belefásultak.

Még az egyébként ügyesen túlélő politikai csúcsragadozó Aleksandar Vučić is.

Idén november elsején lesz két éve, amikor a felújított újvidéki pályaudvaron leszakadt az előtető.

Tizenöten azonnal meghaltak, a tizenhatodik áldozat később.

A tiltakozások gyorsan elkezdődtek, mert a közvélemény ellenzéki része szerint a tragédia korrupció miatt történhetett.

A pályaudvar felújítása a kínai hitelből épített Budapest–Belgrád vasútvonal építésének része volt.

Hanggránátok, tűzijáték, füstbomba – több százezres tömegtüntetés Belgrádban A tiltakozásokra a kormányzat rutinból reagált, a vajdasági székhelyen a karhatalom megverte a tüntetőket.

Lehet, hogy ez végzetes hiba volt: az egyetemisták sztrájkolni kezdtek, a tüntetések pedig gyorsan terjedtek, és bár intenzitásuk időnként jelentősen csökkent, valójában sose maradtak abba.

Az egyetemisták nagyon hamar választásokat kezdtek követelni.

Az előrehozott választások a szerb kormányok rendszeresített menekülési útvonala.

Ezúttal a rezsim igyekezett kitartani.

Eddig lehetett.

Vučić szeptemberben feloszlatta a parlamentet, kitűzte a választások idején, majd lemondott és fejest ugrott a kampányba, mint a haladó párt listavezetője (és kormányfőjelöltje).

A második elnöki mandátuma 2027 májusában járt volna le, ezen rövidített.

Eljött tehát a pillanat, amire az egyetemisták (és támogatóik) vártak.

Népszavazás lesz a Vučić-rezsimről.

Szerbiában is van óellenzék, ha úgy tetszik, néhányan félreálltak, néhányan indulnak.

Ám a fontos ütközet a rezsimhű koalíció és az egyetemisták között zajlik majd.

Hétfőtől pedig azon lehet izgulni, hogy mi jöhet még: a szerbiai választásokon több probléma adódik, mint megoldás.

A választói névjegyzék annyira rendezetlen, hogy a holt lelkek is szavazhatnak, továbbá buszokkal szállítják a rezsim bértámogatóit a boszniai Szerb Köztársaságból.

Az erőszak?

Az erőszak rendszeres.

Riporter: Makai József — Videó: Nuszbaum Attila Source