Vasárnap két választást tartottak Németországban, melyek a szélsőjobb és a balszél sikereit hozták.

A középpártok továbbra is válságban vannak és nem látszik megfordulni a trend.

Eközben a CDU története során először esett ki egy tartományi parlamentből, de Merz egyelőre marad.

Németországban ismét rendeztek két tartományi választást vasárnap, melyeken folytatta mélyrepülését a kancellárt is adó CDU.

A kereszténydemokraták elvesztették Berlint, és nagyon valószínű, hogy a helyi kormányban, azaz a szenátusban sem lesznek benne.

Ennél is nagyobb kudarc számukra, hogy Mecklenburg-Előpomerániában 1138 szavazattal elmaradtak a bejutáshoz szükséges öt százalékos küszöbtől, így jelen állás szerint 76 éves történelmük során először nem lesznek tagjai egy tartományi parlamentnek.

A szász-anhalti fiaskó és az előzetes mérések is forró estét jósoltak Friedrich Merznek, többen kancellárcserére fogadtak a CDU-n belül, az esélyesek közt Hendrik Wüstöt és Markus Södert emlegetve.

Merz elébe ment a vitáknak és az urnák zárása után kiállt, és elmondta, hogy sem pártelnöki, sem kancellári pozíciójáról nem mond le, hanem végigviszi a tervezett reformokat, hogy újra növekvő gazdasági pályára állítsa az országot.

A CDU-s miniszterelnökök egy emberként álltak mögé, de továbbra is kérdés, hogy meddig tart a türelem.

Országosan már húsz százalék alá is benéztek, miközben az AfD már közelíti a harmincat, miközben sorra tarolja le a keleti tartományokat.

Szász-Anhaltban, Thüringiában és Mecklenburgban már ők a legerősebb párt, miközben Szászországban és Brandenburgban is toronymagasan vezetik a felméréseket.

Vasárnap behúzták az északkeleti Előpomerániát, megnyerve a vidéki részeket, miközben az utolsó napokban már nem őket, hanem az SPD-t mérték az első helyen, aki szinte csak a nagyobb városokban tudtak nyerni.

Ennek ellenére Manuela Schwesig marad miniszterelnök, és pártja az SPD vélhetően a Zöldekkel és a kommunista utódpárt Linke-vel fog kormányozni.

Ez pedig nem fogja megkönnyíteni a szövetségi kormánykoalíció munkáját, ugyanis az SPD baloldali szárnyához tartozó Schwesig jelezte Lars Klingbeil pénzügyminiszternek, hogy jelen formájában nem fogadható el a kormánynak oly fontos nyugdíjreform.

Magdeburg a feje tetejére állította a német politikát Mivel nem csak Merz alatt billeg a szék, hanem az SPD-t vezető Klingbeil pozíciója is inog, ezért kénytelen lesz figyelembe venni a párt új erősemberének számító Schwesig igényeit, ami ismét a kormánykoalíción belüli konfliktusokat fogja erősíteni.

A fővárosban ugyan lesz CDU-s képviselő, de a szenátusban vélhetően ugyanaz a három párt fog kormányozni, mint északi szomszédjuknál, csak itt nem az SPD, hanem a Linke vezetésével.

A posztkommunista gyökerű párt ugyanis történetében először nyert Berlinben, ahol a választóknak nem a migráció, hanem a lakhatás jelentette a legnagyobb problémát.

Erre ült fel az Elif Eralp vezette berlini Linke, akik radikálisabb lakáspolitikai beavatkozásokat, lakbérkorlátozást és a nagy ingatlancégek által birtokolt lakóingatlanok kisajátítását ígérték.

Úgy tűnik tehát, hogy mindkét tartományt erősen baloldali koalíció fog vezetni, amit a szövetségi kormányon lévő SPD-nek is figyelembe kell venni, Friedrich Merz és a CDU legnagyobb örömére.

A német politikai közép válsága Merz úgy állt ki este 18 óra után, és védte meg a reformokat és a pozícióit, hogy még nem ismerte a végleges eredményeket, nevezetesen hogy ő lesz az első CDU-s pártelnök és kancellár, akinek regnálása alatt először esnek ki egy tartományi parlamentből.

Bármekkora is most az egység a kereszténydemokraták vezetésében abban, hogy nem szabad most kancellárt váltani, a nyomás napról napra nőni fog Merzen.

Manuela Schwesig, aki sokak szerint az SPD kancellárjelöltje lehet a következő szövetségi választásokon, már üzent is Merznek, hogy több alázatra van szüksége a reformok helyett.

Ha a szövetségi kormánynak nem sikerül a gazdaságot fellendíteni és jóléti intézkedésekkel enyhíteni az emberek elégedetlenségét, akkor Friedrich Merz hamarosan egy másik történelmi eredményt is magáénak tudhat.

Az ő kormányzása nyomán kerülhet 1933 után először hatalomra a szélsőjobb Németországban.

Dóka Milán (Berlin) Címlapfotó: DepositPhotos.com Source