Olyan bejegyzést jelent meg a „Wizz Air, Ryanair és egyéb fapados károsultak” Facebook-csoportban, amelyre talán az a legjózanabb reakció, hogy ez nyilvánvaló kamu, de nagyon szórakoztató kamu!

Át is adnám a szót a profilja alapján jól szituált, középkorú úriembernek, aki a posztja alapján rutinos repülő, de kedden akut bizonytalansági rohamot kapott a reptéren. (A szöveg elejét és végét levágtam, de amúgy csak bemásoltam a nyilvános bejegyzést.) Sziasztok!

Augusztus 25-ére volt repülőjegyem Budapestről Krétára, Heraklionba.

Egészen a beszállásig semmi problémám nem volt, de amikor már ténylegesen el kellett indulni a géphez, elkezdtem hezitálni, hogy egyáltalán el akarok-e utazni.

Egyedül voltam, és egyszerűen rám tört az érzés, hogy talán mégsem kellene mennem.

Kimentem a géphez a betonra, megvártam, amíg a többi utas felszáll, én pedig lent maradtam és leültem egy lépcsőre.

Odajött hozzám egy srác a földi személyzettől, megkérdezte, mi történt, én pedig elmondtam neki, hogy egyszerűen nem tudom eldönteni, felszálljak-e vagy sem.

Próbált megnyugtatni és rábeszélni, hogy menjek, de végül úgy döntöttem, hogy mégsem utazom el.

Visszakísért a kapuhoz, ahol a hölgy levette a nevemet az utaslistáról.

Elköszöntünk, én pedig elindultam visszafelé a terminálban.

Nagyjából a zongoráig jutottam, amikor megint rám tört a felismerés – csak most éppen a másik irányból.

Hirtelen azt éreztem, hogy mégis el akarok menni.

Sarkon fordultam, visszarohantam a kapuhoz, és közöltem, hogy meggondoltam magam, mégis felszállnék.

A hölgy teljesen korrektül elmondta, hogy ez már nem ilyen egyszerű, mert addigra levettek az utaslistáról, és csak akkor mehetek vissza a gépre, ha ehhez külön engedélyt kapnak a kapitánytól.

Elindult egy kisebb szervezkedés és egyeztetés, majd néhány perc múlva megjött az engedély.

Egy sárga mellényes reptéri dolgozó visszakísért a repülőhöz, én pedig végül elfoglaltam a helyemet.

Azt hinné az ember, hogy ezzel véget ért a történet.

Elindultunk Heraklion felé, én pedig valamikor az út során ismét eszembe jutott, hogy mi is lett volna az utazáson célja, ami sajnos értelmét vesztette számomra.

Ekkor már az volt bennem, hogy én bizony nem akarok Krétán maradni, hanem ugyanezzel a repülőgéppel szeretnék visszamenni Budapestre.

Odamentem a vezető légiutas-kísérőhöz, és előadtam neki ezt a nem éppen hétköznapi kérést.

Fontos részlet, hogy visszafelé semmilyen jegyem nem volt.

Nem volt foglalásom, nem volt beszállókártyám, semmim a Heraklion–Budapest járatra.

A vezető légiutas-kísérő nagyon normálisan elmondta, hogy megpróbálnak segíteni, de ehhez egyeztetniük kell a légitársasággal, a kapitánnyal és a földi személyzettel is.

Azt mondta, az is előfordulhat, hogy Heraklionban le kell szállnom a gépről, ott ki kell fizetnem a visszautat, kapok egy beszállókártyát, majd valaki külön visszakísér a repülőhöz.

Ennek azért volt jelentősége, mert normál utasként esélyem sem lett volna ugyanarra a gépre visszaszállni.

Ha kiszállok, bemegyek a terminálba, újra végigmegyek a biztonsági ellenőrzésen, majd megpróbálok visszajutni a kapuhoz, addigra ugyanannak a gépnek a beszállítása már biztosan lezárult volna.

Vagyis még akkor is gyakorlatilag lehetetlen lett volna normál módon ugyanazzal a géppel visszajönnöm, ha történetesen lett volna rá előre megvásárolt jegyem.

Nekem pedig még az sem volt.

Még más napokra sem!

Mindig úgy utazok ugyanis. hogy csak odafelé veszek jegyet, visszafelé majd akkor, amikor haza szeretnék menni.

Van meguntam az ottlétet.

A vezető légiutas-kísérő azt mondta, hogy nyugodjak meg, megpróbálják megoldani.

Azt is hozzátette, hogy ő ilyen helyzettel még életében nem találkozott.

Előreültettek az első sorba, és onnantól kezdve intézték az egészet.

Leszálltunk Heraklionban, én viszont nem szálltam ki a repülőgépből.

Megvártam, amíg az összes utas leszáll.

Kiürült a gép, a személyzet elkezdett pakolni, rendezkedni és felkészíteni a repülőt a visszaútra, én pedig ott ültem egyedül az első sorban.

Közben folyamatosan mondták, hogy legyek nyugodt, intézik a dolgot.

Körülbelül tíz perc telt el, amikor megjelent a földi kiszolgálás egyik munkatársa, a kezében pedig ott volt az én Heraklion–Budapest beszállókártyám.

Úgy, hogy a repülőgépből egyetlen pillanatra sem kellett kiszállnom.

Nem kellett visszamennem a terminálba, nem kellett biztonsági ellenőrzésen átmennem, nem kellett jegyet intéznem.

És ami még ennél is jobban meglepett: a visszaútért egyetlen forintot sem kellett fizetnem.

Egyszerűen elintézték nekem.

Nem sokkal később elkezdtek beszállni a Budapestre tartó utasok, én pedig ott ültem ugyanazon a repülőgépen, immár érvényes beszállókártyával.

Közben még arra is volt lehetőségem, hogy a kapitánnyal váltsak néhány szót.

Az egész történetben talán az érintett meg a legjobban, ahogyan a személyzet kezelte a helyzetet.

Egyetlen pillanatig sem éreztették velem, hogy kellemetlen vagyok, hogy feltartom őket, vagy hogy hülyeséget csináltam.

Nem oktattak ki, nem forgatták a szemüket, és nem küldtek el azzal, hogy oldjam meg magam.

Végig türelmesek, nyugodtak, emberségesek és elképesztően segítőkészek voltak.

Tisztában vagyok vele, hogy ez egy nagyon szokatlan helyzet volt, és azzal is, hogy egyáltalán nem lett volna kötelességük ennyire messze elmenni azért, hogy segítsenek nekem.

Lehet a Wizz Airt kritizálni, amikor valamit rosszul csinál.

Biztosan vannak jogos panaszok és rossz tapasztalatok is.

De ha ezeknek hangot adunk, szerintem annak is ugyanúgy hangot kell adni, amikor egy teljes személyzet emberségből, hozzáállásból és problémamegoldásból ötösre vizsgázik.

Az utolsó fordulat Mint az elején említettem, biztos voltam benne, hogy ez kolosszális kamu, ilyen ember nincs, ilyen reakciók nem léteznek.

De ott motoszkált bennem az is, hogy ekkora sztorit egyszerűen nem lehet kitalálni és komoly arccal előadni a saját – 15 éve létező, hitelesített – profilodon.

A másik gondolatom az volt, hogy ez valami WizzAir pr-akció, kvázi fizetett hirdetés.

Csak hát biztos jó ötlet azt reklámozni, hogy ha sokat hisztizel, akkor kapsz ingyen repjegyet hazafelé?

Nem, nem, gondoltam végül, ez csak kamu lehet, nincs más opció.

Ezután futott be a WizzAir válasza a kommunikációs ügynökségén keresztül: „Igen, a légitársaság megerősítette, hogy valóban megszervezték az érintett utas hazautazáshoz szükséges jegyét.” ]]>