Az Európa-bajnokságok történetében 1980 óta nem rendeznek bronzmeccset, a FIFA viszont nem kegyelmez a vébé-elődöntők veszteseinek, és a mai napig összeereszti őket.

Ezúttal a franciáknak nem volt kedvük játszani, legalábbis az első félidőben semmiképp, már a félidőben négygólos hátrányban voltak Anglia ellen.

A második félidőben a franciák feltámadtak, de a csereként beállt Bellingham végül az angolokat segítette egy 6-4-es győzelemhez.

Az elődöntőben a spanyolok ellen tükörsimán kikapó franciáknak elvileg kevésbé volt tétje a meccsnek, két-két arany-, ezüst- és bronzérmük már így is, úgy is van.

Nem úgy az angoloknak, akiknek az 1966-os vb-címükön kívül csak két vesztes bronzmeccsük volt eddig.

Az összeállítások alapján egyik csapatnak sem volt túl fontos a meccs.

Az angoloknál kimaradt többek között Kane, Bellingham és Pickford is, a franciáknál meg szinte csak a kapus Maignan, a gólkirályságra hajtó Mbappé és Olise maradt az alapcsapatból.

Az első félidőben a franciáknak voltak ugyan helyzetei, az angolok viszont azt csináltak ellenük, amit akartak.

A soha ilyen összeállításban nem játszó francia védelmet nézni is rossz volt.

Előbb Rice lőtt gólt távolból, majd jött Konsa fejelt gólt szögletből, végül Saka lőtt kettőt.

Különösen a harmadik angol gól volt megalázó, amikor Saka és Rashford háromszor is próbálkozhatott a francia kapu előtt anélkül, hogy a védők felszabadítottak volna.

A második félidőben négyet cseréltek a franciák, és rögtön meg is lett az eredménye: Olise passzából Mbappé talált be.

Megkísérelték a lehetetlent, ami egyszer már majdnem összejött nekik: a 2025-ös Nemzetek Ligája elődöntőjében a már 4-0-ra vezető spanyoloktól végül 5-4-re kaptak ki.

Az 54. percben Mbappé Barcolának adott gólpasszt, ezzel már csak 4-2-re vezettek az angolok, és még rengeteg volt hátra a meccsből.

Az angolok előtt felrémlett az argentinok elleni, 1-0-ról elbukott fájdalmas elődöntő.

De el tudnak-e bukni egy meccset 4-0-ról? – merült fel a kérdés egyre jogosabban, mivel a francia támadók úgy mentek el az angol védők mellett, mintha azok bábúk lettek volna.

Az ivószünet előtt újra Olise adott gólpasszt Mbappénak, így Anglia már csak 4-3-ra vezetett.

Az argentinok elleni meccsen az volt a baj, hogy Thomas Tuchel szövetségi kapitány támadók helyett védőket cserélt be 1-0-s angol vezetésnél, most meg az, hogy sokáig tétlenül nézte, hogy összeomlik a csapata.

Végül a 80. percben behozta a középpályára két alapemberét, Bellinghamet és Andersont.

Az angol cseréknek meglett az eredménye.

Kijöttek a franciák szorításából, sőt, a 86. percben Spence buktatása után büntetőhöz jutottak, amit Saka értékesített, 5-3 az angoloknak.

A hosszabbításban Dembélé még a frászt hozta a franciákra, 5-4-re szépített.

A franciák esélyét végül Bellingham döntötte romba, aki egy szóló után beállította a 6-4-es végeredményt.

Ezzel megdőlt a bronzmeccsek 1958-as gólcsúcsa is, amikor Franciaország 6-3-ra verte Nyugat-Németországot.

Anglia lett a világbajnokság bronzérmese, Mbappé