Móró Tamás és Jónap Richárd: Az AI-láz a dotkomlufira emlékeztet

Júniusban rendeztük meg 13.

Qubit Live estünket , amelyen meghívott előadóinkkal az AI korlátaival és a körülötte kialakult hype-pal, valamint az általános mesterséges intelligencia (AGI) ígéretével foglalkoztunk.

A napokban megosztjuk az eseményen elhangzott előadásokat, a kerekasztal-beszélgetést és a nézői kérdésekre adott válaszokat is, hogy az is megnézhesse őket, aki nem tudott részt venni a Qubit+ előfizetőinek meghirdetett rendezvényünkön.

Az előadások után Jónap Richárd és Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. stratégái léptek a 13.

Qubit Live színpadára.

Két, szinte egyforma tőzsdei grafikont vetítettek ki a vászonra: mindkettő a chipgyártók részvényeiből számolt amerikai indexet (SOX) mutatta, ugyanazzal a meredek, majdnem függőleges felfutással – csak épp az egyik 2000 elején, a másik 2026 tavaszán készült.

Az elemzők szerint a mai AI-boom motorja az az évi nagyjából ezermilliárd dollár, amit a mesterséges intelligenciába fektető nagyvállalatok – például a Microsoft, a Google vagy a Meta – költenek fejlesztésre, ami már az amerikai GDP nagyjából 3 százalékát teszi ki.

Ami ebben igazán szembetűnő, az az, hogy ennek az összegnek több mint a fele (egyes számítások szerint kb. 60 százaléka) néhány chipgyártónál landol, méghozzá tiszta profitként: miközben az AI-modellek fejlesztői gyakran még veszteségesek, sőt irdatlan tőkét vonnak be a működésükhöz, a hardvert szállító cégek elképesztő hasznot fölöznek le.

A stratégák ehhez a történelmi párhuzamot is hozzátették.

Az internet hajnalán a jövőről szóló nagy jóslatok végül szinte mind beigazolódtak, a tőzsde mégis brutálisan reagált, amikor a lufi kipukkant: a vezető technológiai cégek részvényei két és fél év alatt értékük öthatodát elveszítették.

A mostani AI-boomot ugyan már nyereséges, érett vállalatok hajtják, egy dologban mégis kísértetiesen hasonlít a korábbi buborékokra: a piac szélsőséges koncentrációjában.

Az ötszáz legnagyobb amerikai céget tömörítő tőzsdeindex (S&P 500) értékének a felét ma mindössze 19 vállalat adja, amiből 12 érintett az AI-iparban – ekkora összpontosulásra utoljára az 1880-as években, a vasúttársaságok aranykorában volt példa.

És hogy mennyire a chipgyártók viszik a prímet, azt az idei tavaszi hozamok mutatják a legjobban: miközben a tőzsdeindex egésze 17 százalékot emelkedett, a Micron, az AMD és az Intel árfolyama 150-200 százalékkal nőtt – ez épp arra a pánikszerű vásárlásra emlékeztet, amely a tőzsdei lufik legvégén szokott jelentkezni, amikor a befektetők a korábbi nagy nyerteseket kezdik hajszolni.

Tehát akkor buborék az AI vagy sem?

Móró szerint maga a technológia használata semmiképp, sőt ahogy egyre olcsóbb lesz, úgy terjed majd tovább.

A beruházási oldalon viszont annál inkább: a most látott extraprofit történelmileg sosem tartós, mert ahol nagy a haszon, oda előbb-utóbb új versenytársak lépnek be, és amint bővül a kínálat, az árak esni kezdenek, a nyereség pedig a gyártóktól a felhasználókhoz vándorol.

Az igazi kérdés, hogy az AI-fejlesztők közül kiemelkedik-e egy tartós győztes – ahogy annak idején a keresésben a Google vagy a mobilpiacon az Apple –, vagy egy egymást lefelé áraztató, kiélezett verseny alakul ki.

Ez utóbbi esetben az a veszély, hogy a cégek olyan gyorsan írják felül egymás megoldásait, hogy a befektetések meg sem térülnek, mire jön a következő fejlesztés.

A stratégák szerint a legnagyobb fenyegetést Kína jelentheti az amerikai AI-iparnak: ahogy a napelemek és az elektromos autók piacán már megtette, a chipek terén is képes lehet letörni az árakat, és ezzel elolvasztani a gyártók mostani extraprofitját.

A beszélgetés most videó formájában is elérhető.

Nézd meg itt: Ha a következő tudományos estünkről te sem szeretnél lemaradni, lépj be mielőbb a Qubit+-ba!

A Qubit Live #13-at a Concorde Értékpapír Zrt. támogatta. ]]>