2026. augusztus 26-án reggel 8 órakor gombosszegi otthonában elhunyt Nádas Péter – olvasható az író hivatalos Facebook-oldalán . „A hírt a család kérésére tesszük közzé, és ezúton kérjük az olvasókat és a sajtó munkatársait, további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy nem kívánnak nyilatkozni” – írja a kiadója.

Részvétét fejezte ki Magyar Péter miniszterelnök és Karácsony Gergely főpolgármester is.

Nádas Péter évtizedek óta a magyar irodalom meghatározó szerzője, akinek külföldön is volt akkora kultusza, hogy régóta Nobel-esélyesként emlegessék.

Művei Ezek az esélylatolgatások a 2005-ös Párhuzamos történet ek külföldi megjelenései után erősödtek fel: a grandiózus, háromkötetes nagyregény 20 év alatt született meg, és nemcsak itthon, de Európa-szerte is komoly kritikai sikereket aratott.

A klasszikus regényforma kereteit szétfeszítő könyvről nem nagyon jelent meg olyan kritika, ami ne hangsúlyozná, hogyan lepik el a lapokat a testi működést hihetetlen részletesen és szenvtelenül bemutató leírások, hogyan bukkan fel minden emberi cselekedet mögött egy pórusain, keringésén, nemiszervén át élő és működő ember.

Hogy aztán ezeket a pucér, zsigeri cselekedeteikben ábrázolt embereket ne fogja össze semmiféle olyan értelmezési keret, amit a nagyregényektől megszokhattunk, a kritikák szerint persze vélhetően éppen azért, mert a regény háttereként szolgáló 20. századi magyar és német történelem sem kínált semmiféle egységes keretet.

A háromkötetes regény az egyik csúcspontja a nádasi életműnek, de közel sem egyetlen kiemelkedő darabja: minimum az 1977-ben megjelent Egy családregény vége óta Nádas a magyar kortárs irodalom egyik legizgalmasabb és legtöbbet méltatott alkotója, a regény műfajának radikális megújítója, saját életművén belül is rengeteg fordulattal és kísérletezéssel.

Ebbe a hosszú sorba illeszkedik legutóbbi, Rémtörténete k című regénye is, amiről Radnóti Sándor írt hozzánk kritikát , és melyben Nádas műveinek embertani állandójaként az én önállóságával, önmagában való értelmezhetőségével szembeni radikális kételyt emelte ki.

Utolsó könyve a Halott barátaim , amely búcsú három rendkívüli emberről.

Egyiküket sem kíméli, magát sem.

Megható és megrázó történeteit botrányos pletykákkal vegyíti – írtuk kritikánkban.

Nádas rendkívül aprólékos, antropológiai ihletettségű megközelítése közben bravúrosan bánik a magyar nyelvvel, olyan mélységeit feltárva, amivel máshol elvétve találkozhatunk.

Egy több mint húsz évvel ezelőtti interjújában így beszélt erről: „Magában a magyar nyelvben rejlik a lehetőség.

Nincsenek nemek.

Tekervényes mondatokat lehet írni, miközben függőben marad, hogy az érzés, a vágy, a kívánság, a vonzalom kire vagy mire vonatkozik.

Olyan adottsága ez a magyar nyelvnek, amelyet az irodalom mégsem használt ki elég figyelmesen.

Nekem élvezetet okozott, eszközöm lett.

Különben is szívesen élek a körülírt hiánnyal.

Ha az ember hímnemű, akkor hiányzik, hogy nem nőnemű, és fordítva.

Csaknem minden munkámban van egy nagy, plasztikus hiány.” Nádas hatvanévnyi írói pályájára visszatekintve írta meg gondolatait a szépirodalomról és az írói szerepről.

A Szépírás mint hivatás című esszé 2023 szeptemberében a Műútban jelent meg , és a végefelé Nádas így fogalmaz: „Ahhoz, hogy az ember a szépírói munkáról tudjon beszélni, persze sok mindent teljes bizonyossággal tudnia kéne.

Ami majdhogy lehetetlen.

Mindenekelőtt tudnom kéne, hogy mi mindent nem tudok egy tárgyról, illetve pontos inventáromnak kéne lennie külön a tudottról, külön a nem tudottról, a tudhatóról és a nem tudhatóról.

Olyan dolgokról, amelyek még akkor sem tudhatók, ha igyekszem utánuk menni, kísérletet tenni, adatokat nyerni, azaz megtanulni.

Hiszen a tárgyról való tudásnak szerves része a korszakos nemtudás és a személyes nemtudás, ami közelsem ismeretelméleti, hanem eminensen irodalmi kérdés, azaz egyszerre korszakhoz, helyhez és személyhez kötött.

A valamiről való személyes tudásnak éppen úgy megvannak minden témában a maga irányai, határai, mint a korszakos tudásnak, s egymásba átható köreiknek nemcsak helyzetek szerint váltakozó módja, hanem rétegezettsége van. (...) Amivel csupán annyit akarok mondani, hogy nemcsak a tudással szemben kötelező a lehető legteljesebb hivatásrendi alázat, hanem a nemtudással szemben legalább annyira.

Ahogy a múzsák is figyelmeztetik Hésiodost, hogy az igazságba bele kell értenie minden hazugságukat, akár a hazudozásukat.

Amikor a fabulát kikapcsolom, akkor a fantáziát kapcsoltam ki.

Az elbeszélői munkához nemcsak a tudás katalógusát kell minden egyes mondatot és mondathelyzetet illetőn felállítanom, hanem a tudott vagy tudható dolgok katalógusát össze kell forgatni a nem tudott és nem tudható dolgok katalógusával, hogy világosan lássuk, mi tartozik a személyhez, a személy nyilvánvaló és rejtett tulajdonságaihoz, illetve mi tartozik a személy helyzetéhez, s mi tartozik a specieshez, amelyben ő még az istenektől kapott tulajdonságaival együtt is csak egyetlen egyedi verzió.” Hagyatékát legsikeresebb nemzedéktársaihoz (Krasznahorkaihoz, Esterházyhoz és Kertészhez) hasonlóan külföldön helyezte biztonságba .

Életei A DIA-n olvasható életrajza szerint Budapesten született 1942. október 14-én.

Édesanyja Tauber Klára, munkás, édesapja, Nádas László, telefonműszerész. 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel után édesanyja hamis papírokkal Bácskába, majd Újvidékre menekül fiukkal, de az ostrom előtt közvetlenül visszatérnek a fővárosba.

Apja, testvéreivel és egy barátjukkal egy újpesti-rakparti pincében befalazza magát, ahol hamis papírokat gyártanak és röplapokat nyomtatnak.

Nádas Péter az ostromot édesanyjával nagybátyja, Aranyossi Pál újságíró lakásában vészeli át, más, hamis papírokkal menekített gyerekek és felnőttek között.

A házat bombatalálat éri.

Budapest felszabadulása után visszaköltöznek Pozsonyi úti lakásukba.

Nádas László a Jóvátételi Hivatal vezető beosztású munkatársa, Nádas Klára a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára lesz. 1948. augusztus 24-én megszületik Péter öccse, Pál, akivel együtt néhány nap múlva a Pozsonyi úti református templomban megkeresztelik.

Nádas 1948-tól a Sziget utcai elemi iskolába jár. 1950-től a Szabadság-hegyen laknak, a Diana utcai általános iskola tanulója. 1953-ban édesapját, aki már a Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője, sikkasztás gyanújával felfüggesztik állásából, eljárás indul ellene.

Az eljárást néhány hónap múlva bizonyítékok hiányában megszüntetik, de alacsonyabb beosztásban, a Belvárosi Távbeszélő Üzem igazgatójaként dolgozik tovább.

Édesanyja 1955. május 15-én hosszú betegség után meghal.

Ugyanennek az évnek a nyarán Nádas Péter is megbetegszik, agyhártyagyulladással kezelik a László Kórházban.

Ezt a diagnózist később vitatják.

Kórházból való távozása után azonban visszatér magas láza és eszméletvesztése; a Tűzoltó utcai gyermekklinikán ápolják, s csak hónapok múlva gyógyul fel. 1956 őszén megkezdi tanulmányait a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban. 1956 októberében édesapját a Munkástanács megfosztja állásától, majd egy névtelen telefonáló megfenyegeti, hogy lakásáról is elhurcolják.

A két fiúval elmenekül a Szabadság-hegyi lakásból. 1957-től a Pozsonyi úton laknak.

Apját a munkaügyi bíróság végleg fölmenti minden vád alól.

Néhány nappal a végzés kézhezvétele után, 1958. április 15-én önkezével vet véget életének.

A két fiú gyámja Aranyossi Magda lesz.

Nádas Péter Aranyossiék Lenin körúti lakásába költözik, Pál intézetbe kerül. 1958 nyarán, tizenhat évesen megszakítja tanulmányait.

Ősztől fényképész szakmunkástanuló. 1961 tavaszán szakmunkásvizsgát tesz le, szeptembertől a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporter-gyakornokként dolgozik.

Megismerkedik Salamon Magda újságíróval, akivel 1962 márciusától együtt él.

Pesterzsébeten laknak.

Itt írja A Biblia című elbeszélését, amelyet 1962 karácsony másodnapján fejez be.

Elvégzi a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1963 és 1965 között katonai szolgálatát teljesíti Budapesten.

Leszerelése után a Pest Megyei Hírlap munkatársa.

Előbb fotóriporterként, majd néhány hónap múlva újságíróként dolgozik. 1967-ben jelenik meg A Biblia című első kötete.

Esti gimnáziumba jár, kétszer kezdi el, kétszer hagyja abba. 1965 és 1967 között elvégzi a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemének filozófia szakát, de nem tesz államvizsgát. 1968 nyarán Kisorosziba költözik, ahol szobát bérel.

Itt írja Egy családregén y vége című regényét is, amelyet 1972 augusztusában fejez be, s amelyet csak 1977-ben ad ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. 1972 szeptemberében három hónapos ösztöndíjjal az NDK-ba, Kelet-Berlinbe utazik. 1973 őszén és 1974 őszén visszatér Berlinbe, a Humboldt Egyetemen a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgat, illetve a Staatsbibliothekban olvas. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozik.

A kéziratot 1974 tavaszán megsemmisíti, s néhány hónap múlva kezdi írni a regénynek azt a változatát, amelyet ismerünk. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóiratnál dolgozik olvasószerkesztőként.

A kisoroszi szőlőhegyen telket vásárol, és 1974 őszére tizenkét négyzetméteres faházat állítanak fel rajta, ahol tovább dolgozik regényén. 1979-ben feladja állását, csak a regénynek szenteli idejét.

Ugyanebben az évben költöznek be Salamon Magdával Tárnok utcai lakásukba.

Szikora János rendezésében a győri Kisfaludy Színház 1980 szeptemberében próbálni kezdi Takarítás című darabját, s ugyanekkor lektorként a színházhoz szerződik. 1981 januárjától 1982 februárjáig a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben él, ahol tovább dolgozik regényén.

Távolléte alatt felépül az a faházhoz csatlakozó kis szoba, amelyben a következő két évben tovább írja a regényt.

Kisoroszi házát 1983-ban eladják, megvásárolják a gombosszegi házat, és 1984 májusában elköltöznek. 1984 májusa és 1984 októbere között Gombosszegen építkezések folynak, eközben írja Hazatéré s című esszéjét, majd a felújított házban folytatja a munkát a regényen. 1985 tavaszán József Attila-díjjal tüntetik ki. 1985. április 15-én fejezi be az Emlékiratok könyvé t.

Ugyanezen a nyáron Párhuzamos története k című regényén kezd dolgozni, ezt a munkát időközben többször megszakítja. 1989 áprilisának utolsó napjaiban svéd barátjával, Richard Swartz-cal, valóra váltják tervüket, és négy napon át beszélgetnek egy magnetofon mellett.

A német nyelvű beszélgetés szövege a Párbeszéd című könyvük alapanyaga lesz. 1989-ben, a Fidesz-Akadémia felkérésére dolgozni kezd egy előadáson, amelynek Az égi és a földi szerelemről címet adja. 1989 és 1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa. 1990. február 23-án összeházasodik Salamon Magdával. 1993-ban A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják. 1993. április 28-án infarktussal a budapesti Szent János Kórházba szállítják, ahol reanimálják.

Két nap múlva átszállítják az Ér- és Szívsebészeti Klinikára, dr.

Szathmáry Lászlóhoz, ahol koszorúér angioplasztikai beavatkozást végeznek, s ezt december 13-án megismétlik.

Felépülése után ismét a Párhuzamos történetek című regényén dolgozik. 1994 októberében egy hónapig egy München melletti klinikán gyógykezelik. 1995. március 24-én Lipcsében átveszi a Leipziger Buchpreis für Europäische Verständigung kitüntetést.

Számtalan további díjának felsorolásától eltekintünk.

Miközben következő regényén dolgozott, számos rövidebb lélegzetű írás jelent meg tőle, köztük vitákat is kiváltó társadalmi, politikai tárgyú esszék.

Majdnem két évtizednyi munka és néhány részlet közlése után 2017 nyarán megjelent a Világló részletek .

Emléklapok egy elbeszélő életéből című két kötetes memoárja a Jelenkornál.

A könyv, amely – bár mélyen személyes módon – a realitásra, az emlékek körültekintő ellenőrzésére törekedve, Magyarország több mint száz éves történetét öleli fel. ]]>