A zűrzavaros nyugat-magyarországi helyzetet felhasználva 1921 októberében IV.

Károly másodszor is kísérletet tett a magyar trón elfoglalására (először 1921 tavaszán próbálkozott).

Abban bízott, hogy a nyugati határ két oldalán tartózkodó magyar fegyveresek közül sokan mellé fognak állni.

Sopron katonai parancsnokáról, Ostenburg-Moravek Gyuláról például köztudott volt feltétlen királyhűsége.

Okulva a húsvéti kudarcból, Károly gyorsan akart cselekedni.

Terve az volt, hogy a királyhű nyugat-magyarországi csapatok élén egy nap alatt Budapestre vonul, s Horthyt – ha másként nem megy, erőszakkal – eltávolítja.

Arra számított, hogy ilyen rövid idő alatt a kisantant nem tud mozgósítani, és mire felocsúdik, már nem támadhat, mert a nagyhatalmak tudomásul fogják venni a fait accomplit.

Hulton Archive / Getty Images IV.

Károly Románia kivárt, a többiek mozgósítottak A terv első része kifogástalanul sikerült.

A király bérelt gépe október 20-án délután sikeresen földet ért egy tarlón, néhány kilométerre gróf Cziráky József legitimista politikus dénesfai kastélyától.

A kastélyban népes tábor várta: gróf Andrássy Gyula , a Monarchia utolsó külügyminisztere, gróf Mikes János szombathelyi püspök, báró Lehár Antal ezredes, a szombathelyi katonai körzet parancsnoka és mások.

A következő színtér Sopron volt, ahová 22-én hajnalban érkeztek.

Károly itt kormányt alakított, melynek Andrássy, Lehár és gróf Apponyi Albert is tagjai lettek.

Innen Ostenburg-Moravek és csapatai kíséretében indult tovább a főváros felé.

Akciója természetesen nem maradt titokban.

Mire október 23-án Biatorbágyra értek, már egész Európa tudott a dologról.

Sőt, a kisantant követei már 22-én megjelentek a budai Várban, a Dísz téren, ahol akkor a Külügyminisztérium székelt, és közölték: ha a magyar kormány nem lenne abban a helyzetben, hogy a közép-európai status quót fenntartsa, úgy kormányaik maguk fognak arról gondoskodni.

Románia egyelőre kivárt, Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság azonban már 23-án mozgósított.

A kocka el volt vetve Bethlen István miniszterelnöknek 22-én reggel jelentették a történteket.

A kormányfő azonnal Horthyhoz sietett, akivel négyszemközt vitatták meg a helyzetet.

Mindketten úgy látták, hogy Károly hatalomátvétele háborús veszélyt és esetleg újabb katonai megszállást jelentene Magyarország számára.

Ezért elhatározták: a fegyveres támadásra fegyverrel válaszolnak, és a királyt ismét az ország elhagyására kényszerítik.

A fél 10-re összehívott minisztertanács ugyanígy döntött.

A délután folyamán Horthy és Bethlen közvetítő útján felajánlották Károlynak, hogy csapatai nélkül jöjjön a Várba, tekintse meg a kisantant, valamint a nagyhatalmak tiltakozó jegyzékeit, és személyesen beszéljen a követekkel.

A király azonban környezetére hallgatva nem élt ezzel a lehetőséggel.

Az ellenkormány miniszterelnöke, Rakovszky István telefonon azt közölte Bethlennel, hogy ha átadják a hatalmat, akkor „enyhe elbírálásban” lesz részük.

Ellenkező esetben „szabad kezet biztosít magának”.

Porgeth Imre / Fortepan Vasútállomás, jobbra térdel IV.

Károly király és Zita királyné, a trón elfoglalására tett második kísérlet során.

Tábori mise 1921. október 22-én.

A kocka ezzel el volt vetve.

Az úgynevezett budaörsi csata 23-án délelőtt kezdődött.

Károly csapatai kezdetben könnyedén nyomultak előre; délutánra a Kelenföldi pályaudvar közelébe jutottak.

Ezalatt azonban egyre-másra érkeztek a vidékről felrendelt kormánycsapatok, úgyhogy délutánra megfordult a helyzet.

Teljes vereség A király csapatai visszavonultak, és kezdték letenni a fegyvert.

A vereség elkerülhetetlenségét felismerve a rojalista csapatok főparancsnoka, Hegedűs Pál altábornagy elárulta egységeinek helyzetét és tűzerejét.

Másnap Lehár ezredes így kénytelen-kelletlen aláírta a feltétel nélküli fegyverletételről és a király önkéntes lemondásáról szóló okmányt.

Az előnyomuló kormánycsapatok elől Károly Tatára menekült, ahonnan a kormány Tihanyba vitette.

A fegyveres puccskísérlet meghiúsulása után a nagyhatalmak és a kisantant államai erélyes hangú jegyzékekben követelték a Habsburg-ház trónfosztásának kimondását.

A Minisztertanács november 1-jén, a Nemzetgyűlés november 6-án fogadta el a detronizációt törvényjavaslatot. „Az 1723. évi I. és II. törvénycikkeben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta – olvasható a törvényben –, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre vissza szállt.” Ugyanezekben a napokban a Károly egy angol monitor hajón elhagyta Magyarországot.

Tartózkodási helyéül az antant hatalmak Madeira szigetét jelölték ki, ahol fél év múlva, 1922. április 1-jén meghalt .

Magyarország államformája ettől függetlenül a királyság maradt, csupán a trónon nem ült senki.

Kieselbach Galéria / Fortepan A budai alsó rakpartnál kikötött Glowworm, ezen az angol hadihajón vitték, az antant parancsára, 1921. őszén Madeira szigetére IV.

Károly királyt és a királynét.

The post Ezért támadtak ránk kis híján a szomszédos országok first appeared on 24.hu .