Chad Powers , 2. évad – Hollywoodban is Antal Imréből inspirálódnak Tavaly ősszel már elregéltük, milyen szórakoztatóan üdítő volt a Chad Powers első évada , melyben Glen Powell , Amerika új, kigyúrt Tom Cruise-a hogyan válik pöcsfej focistából szerethető Uborka-figurává.

Szándékosan aggatom rá utóbbi jellemzést.

Jobb nem is jut eszembe, mikor meglátom az együgyű Powersszé maszkírozott Powellt, akinek inkognitóban kell beépülnie egy amerikaifocis egyetemi csapatba, mert Amerika-szerte gyűlölik valós személyét, Russ Hollidayt.

A szeptember közepén megjelent második évad ott veszi fel a fonalat, ahol abbamaradt a sztori.

Powerst imádják az egyetemen, de egyre nehezebb elrejtenie a maszk mögötti valódi arcát.

De muszáj, mert a Catfish csapattal túl kell élnie az alapszakaszt, hogy bejussanak a College Football Playoffba.

Disney+ Powellnek láthatóan jutalomjáték az, hogy nem egy late-night show-ban kell hoznia 10 percig ezt a fura karaktert.

A folytatásban nagyobb fókusz vetül Steve Zahn és Perry Matffeld apa-lánya párosára, akik a dramedy sorozat komolyabb hangvételének megpendítéséért felelősek.

Kár, hogy az első évad remek focis vágóképeiből ezúttal csak elvétve kapunk egyet-egyet.

Sajnos – ahogy az a futballban is lenni szokott – a Chad Powers t utolérte az egyszezonos csoda jelző, mert a második évad nem képes annyit nevettetni, megbotránkoztatni, mint a kezdetekkor.

Részint a megnyújtott játékidő is okolható ezért, persze még így is kimagaslik a sport tematikájú vígjátékok közül.

Az amerikaifociban nincs ziccer, de a mezőnygólt még pont a kapu felső részébe rúgta a gumiarcú Chad, aki antipatikus személyiségjegyeit is szó szerint letépi magáról a fináléban.

Hogy ez rajta kívül kinek jó még?

A választ majd a harmadik évad fogja megadni. ( Besenyei Balázs ) HOL LÁTHATÓ?

Disney+ Siket – Hogyan dolgozza fel egy siket nő, hogy a gyereke hall?

Gyerekvállalás előtt álló szülők alapkérdése, hogy kire üt majd a gyerek, rosszabb esetben milyen betegségeket, enyhébb vagy súlyosabb fogyatékosságokat örökölhet a családjától.

Még élesebben merül fel ez a kérdés akkor, ha a szülők egyike ép, a másik siket.

Ebben a tavalyi spanyol filmben a szülők hamar megtudják az orvostól, hogy csak a születés után lehet majd biztosan tudni, hall-e a gyerek, és akkor sem azonnal.

Végül kiderül, hogy a kis Ona egészséges.

Teljes az öröm.

Vagy mégsem?

Eva Libertad a saját rövidfilmjét dolgozta át egész estés formában ugyanazzal a nagyszerű, siket színésznővel, Miriam Garlóval a főszerepben.

Garlo alakításában Ángela nem gyámolításra szoruló, elesett ember, hanem határozott, felelősségteljes, jókedvű nő.

Akit egyre jobban zavar, hogy a férje olyan módon tud kapcsolódni a közös gyerekükhöz, ahogyan ő soha nem lesz képes, és aki szinte – bár ezt talán magának sem meri bevallani – azt kívánja, bár született volna siketen a kislánya.

Akkor megadhatná neki az anyai gondoskodásnak azt a mélységét és minőségét, amit ő ismer.

Vagyis az igazi kérdés talán nem is a siketségre vonatkozik, hanem arra: hogyan legyünk jó szülők?

Helyenként kínzó, de mindenképp beszélgetéseket inspiráló film, ami nálunk moziban kissé radar alatt maradt.

Hiba lenne elszalasztani. ( Kránicz Bence ) HOL LÁTHATÓ?

Déjà Vu – Paula Patton zuhanyozni sem tud úgy, hogy ne kukkolnák Technopesszimista vagyok, a mesterséges intelligencia mind erősebb térnyerését aggódva szemlélem, mégsem tudom megszámolni, hányszor láttam már Tony Scott Déjà Vu -jét, aminek alaptézisét mindig izgalommal figyelem.

The post Úgyis mindenhol lehallgatnak, megfigyelnek, akkor már inkább Denzel Washington tegye! first appeared on 24.hu .