A tömeges migrációhoz nyilván elkeseredett emberek kellenek, egy határszakasz, amely könnyedén megközelíthető, és rossz gazdasági helyzet a szomszédos országban.

Egy migrációs humanitárius krízis előállásához azonban leginkább az kell, hogy a kibocsátó ország úgy döntsön, lazítja a határőrizetét, hogy nyomást gyakoroljon az Európai Unióra .

Július 30-án néhány óra alatt összeomlott a marokkói–spanyol határ Ceutánál.

A spanyol belügyminisztérium szerint egyetlen nap alatt mintegy ötvenezer ember jutott be a nyolcvanötezer lakosú észak-afrikai spanyol enklávéba.

Voltak, akik a kerítésen át, mások a tenger felől, a hullámtörőket megkerülve érkeztek.

Augusztus elsejére legalább hatvanheten meghaltak : megfulladtak vagy agyontaposták őket.

A spanyol kormány katonákat és rendőröket küldött Ceutába, majd ötszáz méteres úszó akadály telepítésébe kezdett a tengeri határszakaszon.

Közben több mint negyvennyolcezer ember visszatért Marokkóba.

Némelyikük azért, mert kiderült: Ceuta nem Európa előszobája, hanem zsákutca.

Nem lehet egyszerűen továbbmenni a spanyol szárazföldre.

Nem volt élelem, szállás és munka, volt viszont ellenséges tömeg, rendőrség és hadsereg.

A hírügynökségeknek nyilatkozó egyik migráns börtönnek nevezte a várost .

A migrációs roham kezdete előtt a közösségi médiában az terjedt, hogy a határ megnyílt, a Spanyolországban tartózkodó irreguláris migránsokat legalizálják, egy friss bírósági döntés miatt pedig nem lehet majd visszaküldeni az érkezőket.

Ezeknek az állításoknak legfeljebb annyi közük volt a valósághoz, amennyi általában a jó hazugságoknak: tartalmaztak néhány félreértelmezett tényt .

A spanyol kormány az embercsempészeket, a dezinformációt és a kétségbeesést okolja.

Marokkót továbbra is „megbízható partnernek” nevezi.

Ez azonban nem válaszol a legfontosabb kérdésre: hogyan jutott át egyetlen nap alatt ötvenezer ember egy olyan határon, amelyet mindkét oldal fegyveresei őriznek?

The post Jászberényi Sándor: A fegyvert bevetették Ceutában first appeared on 24.hu .