Korábban már többször is megírtuk, hogy miféle nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az ökoszisztémák működésében a méhek , a lepkék , a zengőlegyek és más beporzó rovarok .

Magyar kutatók korábban már bizonyították, hogy vadvirágos szegélyek telepítésével beporzóbaráttá tehetők még az agrársivatagok is.

Az Ökológiai Kutatóközpont által vezetett, 10 ország 639 mintavételi helyének eredményeit összegző nagyszabású európai kutatás a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken alkalmazott védelmi kezelések hatását vizsgálta.

A Conservation Biology folyóiratban megjelent tanulmányban ismertetett vizsgálatok „gyepeket, erdőket, nádasokat és homokbányákat, valamint többféle kezelést fogtak át: többek között a kaszálást, legeltetést, mulcsozást, virágvetést, lékvágást és egyes területek kezelésének felhagyását” – olvasható a Magyar Kutatási Hálózat hétfői sajtóközleményében .

Elsőre meglepő, de a beporzóbarát kezelések hatása a növényzetre, a virágkínálatra és a beporzókra az esetek többségében semleges volt.

Az egyes adatsorok eredményeinek 15 százaléka mutatott pozitív, míg 3 százaléka negatív hatást.

Az összesített elemzés alapján ugyanakkor valamelyest nőtt a beporzók egyedszáma és fajgazdagsága, különösen a lepkék és a vadméhek esetében.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a természetvédelmi kezelés felesleges lenne.

Éppen ellenkezőleg: arra hívja fel a figyelmet, hogy védett területeken különösen fontos a helyi adottságokhoz igazított kezelés. „Szintézisünk arra mutat rá, hogy a beporzókat segítő kezelések megvalósítása a védett területeken összetettebb feladat, mint a mezőgazdasági vagy városi élőhelyeken.

Lehetséges, hogy ezek a területek eleve jobb minőségű élőhelyeket biztosítanak, de az is, hogy az általánosan alkalmazott beporzóbarát beavatkozások itt nem elégségesek” – idézi Süle Gabriellát, a tanulmány első szerzőjét, az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának tudományos munkatársát a közlemény.

A kutatók szerint a természetvédelmi kezelések tervezésekor nemcsak a virágforrásokra kell figyelni.

A jó megoldás az élőhely típusától, a táji környezettől, a korábbi területhasználattól, a helyi ökológiai folyamatoktól és attól is függ, mely beporzócsoportok védelme a cél. „Az általános mintázatok mögötti részletek meghatározók: a beporzócsoportok, az élőhelyek, a kezelési módok, valamint a térbeli és időbeli különbségek egyaránt befolyásolják a beavatkozások eredményességét.

Ezért helyi adottságokra épülő, hosszú távú stratégiákra van szükség, amelyek változatos élőhelyeket tartanak fenn” – idézi a közlemény Szigeti Viktort, a kutatócsoport tudományos munkatársa.

Az Európai Unió természet-helyreállítási rendelete új lehetőséget teremt a beporzók védelmére, de a sikeres megvalósításhoz gondosan kiválasztott célterületek, helyspecifikus beavatkozások és rendszeres monitoring szükséges.

A kutatók a nemzeti parkok munkatársai, gazdálkodók, pásztorok és más helyi szereplők bevonását is kulcsfontosságúnak tartják, mert a visszajelzések alapján a kezeléseket folyamatosan hozzá kell igazítani a helyi tapasztalatokhoz. ]]>