Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja a gyerekekről így elmélkedett: „A gyermekkorban nincs olyan erős szükséglet, mint egy apa védelme.” Ez a mondat összefoglalja egyik gondolatát a gyermekkorról, a sebezhetőségről és a védelem iránti igényről. „A kultúra diszkomfortja” című művében Freud összekapcsolja azt a gyermeki élményt, amikor a gyermek felfedezi saját törékenységét, azzal a későbbi törekvéssel, hogy olyan erős személyiséget keressen, aki biztonságot nyújthat az ellen, amit ő maga nem tud irányítani.

Ebből a szempontból az apai védelem nem csupán fizikai védelmet jelent, hanem egy olyan érzelmi élményt is, amely segít a kisgyermeknek abban, hogy a világot kevésbé fenyegetőnek érzékelje.

Az a felnőtt, aki kíséri és határokat szab, alapvető támaszponttá válhat.

Így az apai jelenlét olyan jelentőséget nyer, amely jóval túlnyúlhat az első éveken.