Olaszországban egy volt tábornok a saját pályáján veri Salvinit, Lengyelországban egy holokauszttagadó provokátor viszi a szélsőjobb szavazóit, a briteknél pedig már Nigel Farage-t is jobbról próbálják előzni.

A minta mindenütt ugyanaz: ahogy a populista jobboldal évek alatt jobbra tolta az egész európai közbeszédet, lassan a tegnap még radikálisnak számító pártokból lesz az új jobbközép.

Meddig folytatódhat ez a körforgás, és marad-e valaki a centrumban?

Roberto Vannacci, az olasz hadsereg tábornoka (nem mellesleg pár évig moszkvai attasé is volt) 2023-ban megjelentett egy könyvet Il mondo al contrario (kb.

Kifordult világ) címmel, melyben alaposan beolvasott a bevándorlóknak, a homoszexuálisoknak, a feministáknak, a környezetvédőknek, a transzoknak, és mindenki másnak, aki eltér a hagyományos, hazafias értékektől.

A könyvből természetesen botrány lett, ami persze csak az eladásokat és szerzője ismertségét növelte, végül Vannaccit felfüggesztették a hadseregnél, ő maga pedig a Salvini-féle Lega EP-képviselője lett.

Idén februárban azonban önállósította magát, új mozgalmat indított Futuro Nazionale (Nemzeti Jövő, FN) néven, azzal az indokkal, hogy a szélsőjobbról indult olasz kormánypártok elpuhultak, és ő képviseli a valódi olasz érdekeket.

Ma már ott tartunk, hogy az FN előzi a közvélemény-kutatásokban a Legát, míg Vannacci pártját már 7 százalékra mérik, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Giorgia Meloni jobboldali populista gyökereitől távolodni látszó kormánya komoly dilemma előtt áll a jövő évi választásokon: megpróbálja visszahódítani azokat a témákat, amikkel Vannacci sikeresen mozgósít (mindenekelőtt a bevándorlást, lásd a ceutai válságra adott válaszát ), és ha nem sikerül, kénytelen lesz megállapodni az FN-nel, amely azonban némely kérdésben már vállalhatatlan a jobbközépről átcsalogatott szavazók számára.

Ha viszont Meloni továbbra is a korábbinál mérsékeltebb irányvonalnál marad, akkor nemcsak Salvini, de az ő pártjának szavazóbázisa is megfogyatkozhat. „Ez a körforgás újra és újra megismétlődik.

Megjelenik valaki, aki hangosabban kiabál, mint a többiek… és mi bedőlünk neki, ahogyan bedőltünk az 5 Csillagnak, Salvininek és Meloninak is” – mondta a Politicónak Carlo Calenda centrista politikus, de ami jelenleg történik, nem általában a szélsőségekről szól és nem is olasz specialitás.

Európában ugyanis több országban is megfigyelhető, hogy a populista jobboldal annyira jobbra tolta a közbeszédet, hogy mostanra ezek a pártok jelentik a jobbközépet, miközben jobbról egyre extrémebb és megosztóbb figurák startolnak rá a szavazóbázisukra, nem is sikertelenül.

Meddig folytatódhat ez a körforgás, és mi lesz a vége – tényleg egy egyre jobbra tolódó Európa felé tartunk, vagy van egy pont, ahol a folyamat megtörik?

És ha a mostani jobbközép összecsúszik a szélsőjobbal, ki és mi marad a centrumban?

A nyílt antiszemitizmus vagy a neonáci támogatók sem hátrány ]]>