Szombaton, szeptember 5-én helyi idő szerint 22:12-kor „amikor napfény utolsó kékes árnyalatai is eltűntek a késő nyári égboltról” az észak-norvégiai Andøya Űrrepülőtér elstartolt és 7 perccel később pályára állt a Spectrum hordozórakéta – olvasható az ArsTechnica beszámolójában. „Néhány éven belül elértük azt, ami az európai űriparnak évtizedekbe telt” – idézi a lap Daniel Metzlert, az Isar Aerospace vezérigazgatóját, aki szerint a „hordozórakéták a globális űripar legszűkebb keresztmetszetét jelentik, de mától kezdve valódi alternatíva áll rendelkezésre a kereskedelmi és intézményi ügyfelek részére, már Európa is szuverén hozzáféréssel rendelkezik az űrhöz”.

Mint korábban részletesen megírtuk , az Isar Aerospace kalandos utat járt be addig, amíg első űrrakétája megérkezett az Andøya űrközpontba, ahonnan 1962 óta indítanak légköri repülést folytató rakétaszondákat, valamint szuborbitális rakétákat.

Metzler évekkel ezelőtt a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) hallgatójaként egy 40 fős csapatot vezetett, ami rakétamotorokat és rakétaszondákat épített.

A mérnök összeállt két másik hallgatóval: a SpaceX által szervezett első Hyperloop versenyen győztes csapat tagjával, Josef Fleischmannal és Markus Brandlel, és elkezdtek még az egyetemen rakétaalkatrészeket építeni.

Aztán 2018-ban megalapították a Münchenen átfolyó Isarról, a Duna egyik mellékfolyójáról elnevezett űrstartupot.

A cég eddig 400 millió eurónyi (159 milliárd forintnyi) befektetést szedett össze, amivel túlszárnyalta a rivális európai rakétaindítással foglalkozó startupokat.

Bár a Spectrum fejlesztési költségét nagyrészt magánpénzekből állták, a cég több millió euró támogatást kapott az Európai Űrügynökségtől (ESA), a német kormánytól és a NATO innovációs alapjától is.

A 28 méter magas és 2 méter átmérőjű Spectrum 1 tonna rakományt képes alacsony Föld körüli pályára állítani.

Az űrrakéta teljesítménye ezzel jelentősen meghaladja a Rocket Lab Electron rakétájáét, és nagyjából a Firefly Aerospace Alpha rakétájához mérhető .

Mind az Electron, mind az Alpha kis méretű műholdak világűrbe juttatására szolgál, amik általában 100-500 kilogramm tömegűek, vagy akár annál könnyebbek lehetnek. ]]>