1883 egyik estéjén Santiago félhomályba burkolózó utcáin át az emberek a város főterére, a Plaza de Armasra siettek, hogy részt vegyenek az áram bevezetésének korszakalkotó ünnepségén.
A főváros a fejlődést és az új időket hirdető mérföldkőhöz érkezett.
A mesterséges fény ragyogó izzói végre legyőzték a sötétséget.
Vezetékek és lámpaoszlopok szőtték át a várost.
A kirakatok szüntelen világosságban tündököltek.
A fény utáni leküzdhetetlen sóvárgás mégsem tudta maradéktalanul elűzni Chile múltjának árnyait.
Lehet, hogy épp a saját történeteink taszítanak minket a sötétbe?
Az elbeszélő estéről estére a nagymamája meséit hallgatta a felejthetetlen fényavatásról.
Az elalvás előtti történetek szentjánosbogarakként csillogtak a szoba félhomályában.
Amikor azonban az elbeszélő a tegnap kirakósdarabjainak nyomába ered, rádöbben, hogy a nagymama huszonöt évvel az ünnepség után született, vagyis az emlék nem lehetett a sajátja.
A tévedése az emlékezet rövidzárlata volna?
Talán szándékosan rejtette el az igazságot a fény elől?
A Chilean Electric elbeszélője úgy dönt, a történetmeséléssel gyújt világosságot az emlékezet sötétjében.
Nagymamája Remington írógépe elé ül és írni kezd.
A finoman rétegzett szöveg az emlékezés gyermeki játékosságával közelít az örökségként kapott történeteinkhez, valamint a társadalmi és személyes emlékezet sötét foltjaihoz.
Nona Fernández az irodalom bűvészmutatványán át hív minket is a múlt árnyainak eloszlatására.
Olvasson bele!
Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.